Lehet, hogy neked szemét, de másnak ajándék - Van jobb hely a kukánál

Nem vagyok gyűjtögető típus, mégsem szeretek kidobni olyan dolgokat, amik még használhatók. Ez ugyanúgy igaz az ételekre és a használati tárgyakra. Ez ivódott belém gyerekként: eleinte mindössze azt a mintát másoltam, amit otthon láttam, később pedig már tudatosan hoztam meg a döntéseimet.

Nálunk is előfordult, hogy kőkemény lett a zsemle, de ki nem dobtuk, készült belőle zsemlemorzsa. Valamiért megmaradt a régi tej? A nagymamám tudta, hogyan lehet belőle aludttejet, abból pedig a legfinomabb, sparherdben sült prószát sütni. A nagypapám hazahozta a TSZ-ből a traktor már használhatatlan, lyukas belső gumiját, és egy kötéllel a diófára kötve olyan hinta készült belőle, amibe kicsi és nagy, vékony és duci gyerek egyaránt belefért. Anélkül, hogy tudta volna, megalkotta a modern játszóterek hintáinak elődjét.

Hordok olyan ruhákat, melyeket az édesanyám harminc évvel ezelőtt magának varrt, majd kisebb változtatásokkal átalakított a számomra. Persze ehhez az is kellett, hogy megtetsszen az adott darab. Nyilván nekem is vannak olyan ruháim, amik már nem jók rám, vagy amikre ránézek, és nem is értem, milyen hirtelen felindulásból dönthettem a megvásárlásuk mellett. Néhányat megörökölnek a rokonok gyerekei, néhány pedig ruhagyűjtőkben végzi, hátha valakinek tetszenek, és örül még nekik. Azokat sem dobom ki, amik már nagyon viseltesek, hisz vannak boltok, melyek újrahasznosítják őket.

Míg ma már számtalan funkcióját élvezem az okostelefonomnak, két évvel ezelőtt még maximálisan elégedett voltam az úgynevezett butatelefonommal is, amit tényleg csak az alap funkciókra használtam: telefonálás, sms-ezés, ébresztés. Sajnáltam is lecserélni, hisz működőképes volt, az elavultságon kívül nem volt más baja. Kárba nem ment, megörökölte az édesanyám, aki bonyolultabb telefont a kezébe sem venne.

Vajon hány nem használt mobil hever az emberek fiókjában manapság, amikor a gyártók évről évre új típusokkal jönnek elő? Sokat közülük valószínűleg csak meguntak, vagy az akkumulátor cseréje után újból működőképesek lennének. Mások örülnének nekik, csak el kellene juttatni hozzájuk. Ez nem is olyan bonyolult: nemrég ismertem meg a Fővárosi Közterület-fenntartó által üzemeltetett Szemléletformáló és Újrahasználati Központokat.

Budapesten már több ponton is üzemelnek létesítmények, ahol nemcsak a szelektíven gyűjtött és egyéb - zöldhulladék, építési törmelék, festék - szeméttől lehet megszabadulni, hanem olyan tárgyakat is le lehet adni, amelyekre a tulajdonosuknak már nincs szükségük, mások viszont még örömmel használnák őket. Játékok, bútorok, könyvek, háztartási eszközök és a többi. A rászorulóknak mindössze jelképes összeget kell fizetniük a tárgyakért, melyeket egy hagyományos boltban nem tudnának megvásárolni maguknak.

• újrahasznosítás
• Lélekprojekt