Váratlan dolog az iskolában szeptember első hetében! Ez történik a falak mögött

Egy iskolával szemben lakom: igazán különös dolgot láttam.

Ki ne emlékezne az augusztus 20. után enyhe melankóliával kezdődő, majd lassanként égetővé váló, és közeledve a szeptember 1-hez egyre mélyülő, már-már csontig hatoló fájdalomra, amelyet gyerekként éreztünk?

Legalább hétszer mindenki megtapasztalta élete során a nyarat búcsúztató, lélekből fakadó őszinte sóhajokat, az augusztus 31-re ólomsúlyúvá váló lábakat, amelyek már csak arra voltak jók, hogy az ember lehajtott fejjel kavicsokat, port rugdosson velük.

Nyolcadik éve nem az iskolapadban kezdem a szeptembert. Nincs még gyerekem, se 6-18 év közötti rokonom, így mondhatom, hogy semmilyen szempontból nem érint a 2015. évi iskolakezdés.

És mégis: a szeptember 1-jét megelőző héten valamelyik éjjel újra matekórán ültem. Hiába koncentráltam, a tenyerem izzadt, és összességében egy eltévedt földönkívülinek éreztem magam. Éppúgy, mint 15 évvel ezelőtt, megint halvány fogalmam sem volt, miről beszél tanár. Még álmomban is pontosan tudtam, ennek legfőbb oka, hogy nagyjából három tanévvel korábban elvesztettem a fonalat.

Több ilyen iskolakezdést megelőző álom is színesíti egyébként az éjszakáimat, nem unatkozom. Egyetlen közös bennük, hogy amikor felkelek, mindig erős részvétet érzek a gyerekek iránt, akik a mámoros szabadság érzését kénytelenek lecserélni a 45 percekre szabdalt kötelező fegyelemre.

A lakásom ablaka a IX. kerületi Telepy Károly utcai iskolára néz, így most reggelente futó pillantásokat vethetek a nyár befejeztével visszatért kis szomszédjaimra. Fürkészem, milyen hangulat tükröződik arcukon, mennyire utálják ilyenkor az életet.

Meglepettem veszem tudomásul, egyetlen igazán szomorú szempárt sem sikerül elcsípnem. Mennek a nyári élménybeszámolók, dőlnek a röhögéstől, a viszontlátás örömét figyelem az utca túloldaláról. Igen, azt hiszem, a mardosó fájdalom a nyár utolsó napjaira tartozik. Bár nem állítom teljes bizonyossággal, de meglehet, hogy szeptemberrel 1-jével nem ér véget a világ, inkább valami új kezdődik.

Ezt is szeretjük