Ha találsz egyet, nem kell visszaadnod a tulajdonosának: ennyi a dolgod vele
Ezt az egy dolgot senki sem véletlenül veszíti el.
"A könyvek nem élettelen papírok, hanem a polcon sorakozó élő elmék. Mindegyik a saját hangján beszél, és mint ahogy egy lejátszóból gombnyomásra felhangzik a zene, levéve és kinyitva egy kötetet, meghalljuk egy térben és időben messze lévő társunk hangját, amint értelmünkhöz és szívünkhöz szól."
Nem véletlenül választották Gilbert Highet író és irodalomtörténész sorait küldetéstudatuk egyik mottójául a híres BookCrossing mozgalom alapítói, akik úgy vélik - Henry Miller amerikai író gondolataival egyetértve -, amellett, hogy egy könyv igaz barát lehet, sokkal többre is képes ennél azzal, hogy további barátságokat is teremthet, míg ugyanis szellemeddel és lelkeddel birtokolva egy könyvet, az téged gazdagít, ha továbbadod, ez a gazdagság a háromszorosára nő.
Az idén indulásának már 15. születésnapját ünneplő kezdeményezés mára világméretű közösséget hozott létre, és valódi fogalommá vált, a szó szoros értelmében, ugyanis a bookcrossing szó az Oxford angol értelmező kéziszótárba is bekerült, miszerint azt a gyakorlatot jelenti, melynek során valaki szándékosan hagy el egy könyvet nyilvános helyen, hogy azt mások megtalálják, elolvassák, később pedig ugyanígy tegyenek.
Az ötlet 2001 tavaszán született meg Ron és Kaori Hornbaker jóvoltából, akik épp olyan szép és nemes küldetésnek tartották egy ilyesfajta közösségi háló létrehozását, mint azok, akiket a sharing economy filozófiájának más lehetőségei vonzanak - legyen szó a közösségi kertekről, a kölcsönös segítségnyújtásra épülő projektekről vagy az élelmiszercsere-hálózatokról -, ugyanakkor azzal is tisztában voltak, milyen sokat jelenthet, ha néhány ismeretlennek sikerül utat találnia egymáshoz.
Létrehoztak hát egy weboldalt, melynek közreműködésével arra buzdítottak mindenkit, aki szereti a könyveket, hogy ha akad olyan régi kedvencük, melynek üzenetét fontosnak tartják, de elengedéséért nem fáj annyira a szívük, esetleg több példányuk is van belőle, veszítsék el valahol, új életet adva neki azáltal, hogy valaki megtalálja és elolvassa.
Jelenleg a világ 132 országában csaknem 12 millió elveszített könyv kóborol, hogy összekösse az embereket az irodalom által, egyúttal bárki számára nyitott könyvklubként egy egészen újszerű párbeszédet is elindítson.
Bár a könyvek elhagyása és megtalálása enélkül is működhet, a BookCrossing honlapján lehetőség van arra, hogy az eredeti tulajdonos követhesse, épp merre jár, és hány emberre talált már rá a könyve, az elveszített példányokat ugyanis matricával kell ellátni, valamint információval arra vonatkozóan, hogy a kezdeményezés részeként szándékosan hagyták el azokat.
A megtaláló a honlapon jelezheti is, hogy rábukkant a könyvre, majd később azt is, ha újra útjára bocsátotta. Az elhagyás helyét - legyen az kávézó, park, vasúti pályaudvar, kirándulóhely, nevezetesség vagy épp egy köztér - meg is lehet jelölni, ennek alapján pedig akár arra is lehetőség van, hogy valaki kifejezetten vadásszon a környékén elhagyott könyvekre.
Bár a mozgalom honlapja szerint Magyarországon is vannak vándorló könyvek, a kezdeményezés mintájára, de lényegében attól függetlenül jött létre hazánkban a Veszíts el egy könyvet! kampány, mely a 2008-as évhez, illetve az orosházi Justh Zsigmond Városi Könyvtárhoz köthető, és olyan neves alkotók igyekeztek hozzájárulni minél szélesebb körben való megismertetéséhez, mint Grecsó Krisztián, Karinthy Márton, Kiss Ottó, Lénárt Ferenc, Mácsai Pál, Vámos Miklós, Verasztó Antal, Verrasztó Gábor, Vitray Tamás és Závada Pál.
A magyar kezdeményezéshez, csakúgy, mint a nemzetközihez, bárki csatlakozhat, csupán keresnie kell a polcán egy olyan könyvet, melyet szívesen ajánl másoknak, mégsem törik össze a szíve, ha elhagyja. A könyvet a magyar weboldalon regisztrálni is lehet, emellett érdemes ellátni néhány sorral arról, hogy szándékosan veszítették el, a megtaláló pedig bátran elteheti és elolvashatja, ha később ő is továbbadja.
Persze nem lehet előre sejteni, mi lesz a sorsa. Lehet, hogy csendesen és időtlenül pihen valahol, míg körülötte változik a világ, lehet, hogy modern kori palackpostaként tesz majd szebbé néhány órát, de egy nap megpillanthatja az a valaki is, akire régóta várt, akinek képes lesz igazán, örökre a lelkébe férkőzni.