Te is erre vágytál gyerekként? 6 ajándék, amit a fa alatt szerettünk volna látni

Kati: - Egész gyerekkoromban egy cicáról álmodoztam, de nagyon sokáig nem engedték. Most már persze van cicánk, nem is egy, hanem négy. Ezen felül kedves emberek minden évben bedobnak az udvarra vagy letesznek az ajtónk elé néhány úgymond feleslegessé vált vagy megunt kis jószágot, akiket persze nincs szívünk otthagyni, így mindig héderel nálunk egy-két gazdikereső is. A fentiek fényében manapság egy kicsit mintha sokan lennénk, mindez azonban ékes bizonyítéka annak, hogy az álmok valóra válnak.

(A képen a sokat tapasztalt Jocika látható, aki éltesebb korában került a semmiből az ajtónk elé.)

Niki: - Én mindig kiskutyát kértem, mindig minden listára felírtam, tényleg mindig, de sosem kaptam, pedig ez volt a leghőbb vágyam. Szerencsére most, felnőttfejjel megleptek vele, így egy gyerekkori álmom vált valóra.

Ági: - Én Barbie babákra vágytam, amellett, hogy egyébként inkább a kertben szerettem molyolni, vagy bringázni suli után, de azért persze a hűvösebb hónapokban jutott idő a babákra is. Egy idő után nem maguk a Barbie-k voltak a fontosak, hanem a különböző kiegészítők, Barbie-ház, ruhák és mindenekelőtt cipők, amik mindig nagyon hamar elvesztek.

Andi: - Az én nagy álmom egy Game of Life - Az élet játéka - társasjáték volt. Az unokatestvéremnek volt, de én is mindig vágytam egy sajátra, évről évre izgatottan téptem le a csomagolást az ajándékokról, de sosem kaptam meg. Azóta is mindig emlegetem, hátha egyszer valaki meglep vele.

Adri: - Nekem hosszú ideig az etethető-pisilős játék baba volt a nagy álmom, és szerencsére meg is kaptam, pelenkával, ruhákkal egy bónusz babakocsival együtt. Imádtam azt a babát!

Kriszta: - Én egy pandamacira vágytam, mert az általános iskolában az egyik tantó néninek volt egy, és aki a legjobb volt, az hazavihette egy estére. Én sose vihettem haza, de vágytam rá. És a szüleim nem kis utánajárással, de meg is leptek eggyel.