Ide utazzatok hétvégézni, hogy a pasidnak ne legyen egy szava sem!

Utaznátok, de nemhogy külföldre, közös nevezőre sem juttok? Nem mondhattok nemet tippjeinkre!

A közös kirándulásokkal az a baj, hogy könnyen kifordulhat a lóláb – gondolunk bizonyos olajokra és tüzekre, hiszen az asszony és a férfi ritkán ért egyet, mikor a megnézendőket pipálják. Igyekszünk most három olyan úti célt ajánlani, melyek egyaránt elnyerik az emóciókra, illetve a söritalra szomjas felek tetszését.

Prága - A sörök városa

Mit tagadjuk: szeretjük Csehországot, szeretjük Bohémiát, és szeretjük Prágát is, de legfőképp a prágai embert szeretjük, aki egy született brnói. Prága bizonyos Bohumil Hrabal elmondása szerint olyan, hogy igazából szereti ám mindenki. Aki nem volt még Prágában, nem fizetett koronával a Hradzsin mellett, a Vencel téren pedig nem falt a budapesti vásárok kínálatához képest csúnyán alulárazott kolbászt negyven koronáért, az talán nem is élt igazán.

Prága nem hely, inkább állapot: az a kicsit pufi, de még jó érzés, valahol a hastájon. Tekintsünk el a turistamámoros helyektől: a Károly hídtól - melynek alapkövét maga IV. Károly német-római császár helyezte el az addigra már a Moldva által elsodorásra ítélt Judit híd helyén –, de magától a Hradzsintól is. Az órát a Vencel-téren ajánlás nélkül fogja megmustrálni mindenki, minthogy, hiába intjük óva, a szomjas idegen egy sörre az U Flekůba is betéved majd.

Nem, Prága nem itt kezdődik. Prága nem csak az Arany utcácska – inkább a Zsidó temető a Josefovban. Nem csak az Újváros, hanem a Malá Strana, a Kisoldal is, az Éhségfallal és a Lőrinc-heggyel.

És ha már az U Flekůban gondolkodik a kedves bohémista, akkor inkább igya be magát az U Zlatého Tygrába, ahol szintúgy negyven korona fölött fizet a csapoltért, de legalább elmondhatja magáról, hogy egy helyen ivott Bohumil Hraballal.

Prága vére ugyanis, tetszik, nem tetszik: a sör. A sör köré nem csupán ezer és még nyolc szerzethez címzett - U - kocsma, hanem külön szokásrendszer épült - és most nem arról beszélünk, hogy a nagyobb muszáj látni helyeken túl a helyi közösség hajlamos, mi tagadás, kissé félszegen kezelni az utcáról betévedt idegent. A sörivás: rituálé. Kezdődik mindjárt a sörkeksszel, amiből ha a kedves vendég egyet maga elé vesz, az azt jelenti, rendelt, egy korsóval.

A prágai Károly-híd

Az üres krigliket pedig a pincérek szó nélkül cserélik telire, egészen addig, amíg a kekszet a korsó fölé nem helyezzük, jelezvén: köszönöm jóságát, de jómagam annyit fogyasztottam már, hogy háromnak látom a Szent Vitus-székesegyházat. Ezer és nyolc a szokás. Aki nem mérette és égette még meg magát Prágában, mint mondtuk: biza még nem élt.

Szováta - Romantikus tavak hazája

Hogyha valóban Valentinra lepnék meg egymást Kedvesék, és ráadásul két kristályos hegyi levegő beszippantása közben imádnak évszázados fenyvesek alatt kószálni, Szovátánál pazarabb helyet keresve sem ajánlhatunk. A városka - melynek neve a Szovát személynévből származik, illetve a Kis-Küküllőbe siető Juhod, Sebes, Szováta és Szakadát patakok hordalékkúpjaira épült - régi turistaközpont, szétbarangolnivaló, csodaszép tájakon elterülő szem-szájnak ingere, minek színe egyébként a zöld.

Fő nevezetessége az 1875-ben keletkezett Medve-tó, minek a vize nem elég, hogy kitűnően reparálja a reumába és különböző gyulladásokba fáradt szervezetet, de annyira sós is, hogy balfácán legyen, ki nyaknál mélyebbre merül el benne.  És ne feledkezzünk meg a környék többi taváról sem: a Mogyorósiról, Rigóról, Feketéről, Vörösről és Zöldről.

Fürödni februárban kissé bajos bennük, de a látványért magáért is megéri kilátogatni, a pancsolásra vágyók pedig a szinte szomszédos parajdi gyógyfürdőben vigasztalódhatnak. A szovátai sör, a Ciuc, hiába viseltet az ember eleinte cseppnyi ellenérzéssel, egészen kiváló. Ráadásul olyan nevetséges áron adják, hogy a vendég szinte szégyell fizetni. Simán átmegy hülye turistába, és nem érti az egészet, bár a saját anyanyelvén kínálják. A csorba- és a pacallevesek kóstolása kötelező.

16 tökéletes, romantikus hely itthon

Nézegess képeket!

Elolvasom

Český Krumlov - A Moldva gyöngyszeme

Ez az a hely, amit szívesen senki figyelmébe nem ajánlunk. Nem azért, mintha a Budapesttől 502 kilométerre fekvő kisvárossal bármi probléma lenne - igazából csak mi vagyunk az irigyek, de nagyon. Mert Krumlov olyan könnyedén épül bele az ember szívébe csücsök gyanánt, hogy az már gyanús.

A városka a Moldva folyó kettős kanyarulatának partján terül el – ez pedig pontosan olyan szépséges, mint amilyennek hangzik. Macskaköves utcák, kidőlt-bedőlt épületek, kedvesen sunyi gótika és reneszánsz tele szájjal, abszintban pácolva. Az egész város alig nagyobb egy jó meleg kiskabátnál, úgyhogy az ember belakja pillanatokon belül. Ha a lakosság alacsony számának reciprokát vesszük, megkapjuk azt a helyi értéket, ahogyan az itteniek a vendéget fogadják.

Nem szeretünk szuperlatívuszokat gyártani, úgyhogy pár kihagyhatatlan programmal kedveskednénk inkább. A várban látható - ami a prágai Hradzsin után Csehországban a második legnagyobb - az az 1776-ban épült barokk színház, melyből a világon már csak alig pár akad, de a medve a várárokban sem robotmackó.
 

Cesky Krumlov

A város szülöttének, Schielének szentelt múzeum bejárása, vagy a Moldván való lecsordogálás előtt tessenek talán fogyasztani, csakis a februárban kissé csípős időre való tekintettel, némi Tuzemákot, Fernetet, avagy grogot, majd a Barbakánban - Horní 26 - következzék az ebéd: tűzdelt hús Vok Péter módra, mondjuk. A leginkább egy kötényes koboldra hajazó, vörös szakállas szakács nem elég, hogy úgy süt-főz, mintha a régi Eggenbergéknek tenné, de szegről-végről magyar, beszéli is a nyelvet, barátkozik és ajánl.

Dilemma podcast

A Dilemma a femina.hu podcastje, mely minden adásban egy-egy megvitatást érdemlő témát jár körbe. Podcast-sorozatunk legújabb részében a testpozitivitás került terítékre. Tényleg építő jellegű vagy egyre egészségtelenebb a body positivity mozgalom? Mitől függ a testünkkel való viszonyunk? Miért mennek általában a nők plasztikáztatni?

Promóció

Rövid séta még fel-alá, veszélyesen finom korsó sörök elfogyasztása - a 13. századtól van jelen a malátaszörp a város életében, főzésére a 16. században sörgyár is épült, melyből azóta ömlik a volt urakról elnevezett Eggenberg -, majd olyan éjfél körül, mikorra mindenki kigyönyörködte magát az addigra már bizonnyal csalós éjszakai fényekben, lehet hazafelé venni az irányt.

Kép: en.wikipedia.org, Asahiko

Ezt is szeretjük