Megbabonáztak és ihletet adtak: szomorú sorsú, gyönyörű múzsák

Sandro Botticelli: Vénusz születése - az ismert kagylós festmény múzsája Simonetta Vespucci volt, egy híres-neves nemes hölgy, aki a Medici család egyik tagjának plátói és rajongó imádatát élvezte. A vezetéknév ismerős lehet, a nő Amerigo Vespucci, a híres felfedező távoli unokatestvéréhez ment később férjhez. Simonetta rendkívüli szépségével és bájával egész Firenzét elbűvölte, és Botticelli sem tudott ellenállni varázsának. A leggyönyörűbb festményeit a hölgy ihlette, a hosszú, hullámos, szőke hajú lánynak számtalan remekművet köszönhet az utókor. Simonetta egyébként nemcsak Firenze legszebb asszonya volt, hanem mellette szerény és barátságos is. Nagyon korán, 23 évesen halt meg, és a festőművész annyira imádta kivételes múzsáját, hogy kérésére később őt magát is a hölgy mellé temették.

Vlagyimir Lukics Borovikovszkij: M. I. Lopukhina portréja - a kép  Mária Ivanovna Lopukhina grófnőt ábrázolja, és delejesen szomorkás varázsa a szentimentalizmus minden érzékenységét megmutatja. Az elégikus szépségű grófnő testtartása és szempillantása szinte dölyfös, de ez csak egy álca, mögötte melankólia, titokzatosság és szomorúság van. A nőt 18 évesen vette el Stepan Avraamovich Lopukhin gróf, és a festőt is ő kérte meg a meseszép portré elkészítésére. A hölgy egyébként a Tolsztoj család nemesi tagja volt, így nevéhez méltón rá is jellemző volt a borongós művészi temperamentum. Nem élhetett hosszú boldog házasságban, mert mindössze 23 éves korában meghalt tuberkolózisban.

Camille Claudel volt az a gyönyörű nő, aki nem csak múzsája volt Rodin-nek, hanem szenvedélyes szerelemben élt vele, és ő maga is szobrász volt. Camille tanítványa volt a művésznek, de mindketten ihlettél és inspirálták egymást. A lírai és erotikus Csók című szoborban Claudel vonásai vannak, ám amíg Rodin frivolabb darabjait elfogadta a kortárs kritika, Camille folyamatosa bírálatban részesült hasonló műveiért. A két ember soha nem költözött össze, Rodin-nek 20 éves kapcsolata volt, melyből gyermek is született. Camille az örök másodhegedűs szerepét vállalta fel. Ám amikor ő is teherbe esett és gyereke halva született, elhidegült a nagy szobrásztól. Fájdalmát a művészetbe fordította, de soha nem tudott lemondani Rodin-ről. Könyörgött neki, hogy fogadja vissza és állandóan az idegösszeomlás határán volt. Később paranoid és skizofrén lett, vádolta Rodint azzal, hogy az tőle lopta az ötleteit. Bezárkózott a saját világába, magányosan élt, és több évtized zavart elméjű boldogtalanság után 1943. október 19-én halt meg.

Gyarmati Fanni a tragikus sorsú Radnóti Miklós szerelme volt. A magyar költészet leggyönyörűbb hitvesi líráját neki köszönhetjük. Nem csak kedvese, hanem teljes értékű párja, múzsája, társa, barátja, kritikusa is volt a költőnek. A csodálatos és egyenrangú kapcsolat élethosszig tarthatott volna, ha nem sújt le a II. világháború iszonyata. Radnótit munkaszolgálatos fogolyként gyilkolták meg 1944 november elején. Fanni a költőtárs halála után visszahúzódott a nyilvánosságtól és nem élt közéletet. Nem tudott szabadulni Radnótitól, soha nem keresett magának más partnert. A költő emlékének élt, a hagyatékát őrizte és rendezte. Egyszer úgy fogalmazott kettejükkel kapcsolatban, hogy „a fasizmus elnyelte az életünket”. Gyarmati Fanni 102 évesen halt meg, abban a lakásban, amelyben férjével, Radnóti Miklóssal élt.