Milyen nőnek lenni Afganisztánban? Samszia Hasszani graffitin keresztül mutatja meg helyzetüket

Samszia Hasszani street art művészként akarja felhívni a figyelmet az afgán nőkre. A tálib hatalomátvétel után is rendszeresen posztolja műveit.

samszia hasszani cover
Húsvéti tojásvadászat
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek

Samszia Hasszani Afganisztán első női graffitiművésze. Világszerte ismerik munkásságáról, arról, hogy a férfiak uralta, elnyomó társadalomban is megpróbál hangot adni a nőknek, bepillantást enged az életükbe, és fontos témákra hívja fel a figyelmet.

Munkássága miatt gyakran szinte az életét kockáztatja, de ez sem riasztja vissza attól, hogy tovább alkosson. A tálib hatalomátvétel után sem hagyta abba a posztolást, és megrázó, elkeserítő képeken mutatja meg az afgán nők bizonytalan, reménytelen, kilátástalan helyzetét.

Afganisztán első női graffitiművésze

1988-ban született afgán szülők gyermekeként Iránban. Afgán állampolgárként szülei nem dolgozhattak, így már kicsi korától rengeteg nehézséggel kellett szembesülnie neki és családjának egyaránt. Bár már gyermekként érdeklődött a művészet iránt, az ilyen órákra származása miatt nem járhatott. Később visszaköltöztek Afganisztánba, ezt követően a Kabuli Egyetemen szerzett művészeti diplomát. 2010-ben részt vett egy graffitiworkshopon, itt ismerkedett meg az utcarajzokkal, és itt is szeretett beléjük.

Úgy gondolta, a graffiti remek eszköz arra, hogy elfedje a háború miatt a városon keletkezett sebeket, és szebbé tegye, eltakarja a harcok alatt megrongálódott falakat. Így ugyanis az emberek új dolgokat is láthatnának a repedések és a golyónyomok helyett, ráadásul azok is megismerkedhetnének a művészettel, akik sosem jártak még kiállításon. Az szintén megfordult a fejében, hogy mindenki jól érzi majd magát egy kicsit legalább addig, amíg fotókat készít az alkotásaival.

A cikk az ajánló után folytatódik

Dilemma podcast

A Dilemma a femina.hu podcastje, mely minden adásban egy-egy megvitatást érdemlő témát jár körbe. Podcast-sorozatunk legújabb részében a testpozitivitás került terítékre. Tényleg építő jellegű vagy egyre egészségtelenebb a body positivity mozgalom? Mitől függ a testünkkel való viszonyunk? Miért mennek általában a nők plasztikáztatni?

Promóció

Falrajzokon az afgán nők élete

Festményeiben a nőket helyezi középpontba. Egy 2013-as interjúban elárulta, a nőket régen eltávolították a társadalomból, azt akarták, hogy otthon maradjanak, és teljesen el is akartak feledkezni róluk. Ő viszont alkotásaival szeretné emlékeztetni rájuk az embereket, megmutatni erejüket, örömüket, és meg akarja változtatni a nőkről alkotott képet. A tálibok 2001-es bukása után ugyanis elindult egy kis változás a társadalomban, és az asszonyok tanulhattak, dolgozhattak, újra megjelenhettek a férfiak között. 

Graffitiművészként azonban Afganisztánban óriási veszélynek tette ki magát, és nem csupán a falrajzok miatt, hanem azért is, mert nőként egyáltalán tevékenykedni mert. Az emberek ráadásul nem nézték jó szemmel festményeit, bele akartak szólni abba, hogy mit alkot a falaikra. Ha valaki meglátta őt, átkozódtak, szidták, bűnnek nevezték azt, amit csinál. A közterületeken már nagyjából 15 perc után úgy érezte, nincs biztonságban, így nagyjából ennyi idő alatt be is kellett fejeznie műveit.  

A tálib hatalomátvétel után

A Foreign Policy 2014-ben beválasztotta őt a top 100 befolyásos gondolkodó közé, az Esti mesék lázadó lányoknak című ifjúsági könyvben pedig ő is helyet kapott az inspiráló női példaképek sorában. Festményeit Instagramján is rendszeresen megosztja, jelenleg már több mint 261 ezer követővel rendelkezik.

Rendszeresen rajzolt arról, milyen nőnek lenni Afganisztánban, a nők érzéseit, gondolatait, helyzetét örökítette meg, a tálib hatalomátvétel után azonban néhány napig egyáltalán nem posztolt. Az emberek már aggódni kezdtek, de szerencsére nem történt baj, később pedig a graffitiművész egy szomorú, megrázó és elgondolkodtató alkotással reagált a kétségbeejtő helyzetre.

Samszia Hasszani azóta is több alkotásáról posztolt, sőt azt is megosztotta, hogy a tálib hatalomátvétel óta egyik graffitijét már el is távolították. Alkotásaival az afgán nők reménytelenségét, kilátástalanságát mutatja meg, és azt, hogy senki nem tudja, milyen jövő is vár rá. 

Az afgán nők helyzete

Afganisztán mindig csak koncepció volt, semmint valódi ország, ahol a törzsi hagyományok vagy a vélt vallási előírások fontosabbak voltak, mint az, hogy Kabulból ki és mit mond. Van, aki azt várja, hogy mikor ölik meg, de biztosan lesznek olyan nők is, akik múltbéli társaikhoz hasonlóan kiállnak majd az új előírások mellett is.

„Csak várom, hogy jöjjenek, és megöljenek”: nők, akik mindig vesztesei voltak az afgán történelemnek, bárkik is jöttek

A tálibok, bár azt mondják, hogy nem kényszerítik vissza a nőket az otthonaikba, nem tiltják el őket sem a munkától, sem az önálló élettől, senki nem hisz nekik.

Elolvasom
Ezt is szeretjük