Miért rombolja a nőt, ha mindig a pasinak van igaza? Féderer Ágnes válaszol

Ahogy a viccben van, egyszerű trükkel lehet a tiéd mindig az utolsó szó. Elég csupán annyit mondanod a párodnak: igen, drágám. Ám egy jól működő, azaz két egyenrangú felnőtt ember kapcsolatában biztosan kiegyenlítődik annak az aránya, hogy a közös dolgokban mikor ki kap zöld utat a véleményének, ötletének, megoldásának.

Ha a mérleg elbillen valamelyik oldalra, a mellőzött fél fellázadhat. A kérdés már csak az, vajon ő akar-e bármi áron alárendelődni, vagy a társa képtelen kiengedni a kezéből a hatalmat és irányítást.

Látszatmártírok harca

Ha nagyon zavar téged, hogy szinte soha nem sikerül bármiről is meggyőznöd a párodat, gondolkodj el néhány dolgon. Vajon tényleg kimondod-e, amit szeretnél?

Netán csak abban reménykedsz, hogy majd a férfi kitalálja, neked mi lenne jó? Hajlandó vagy-e kiállni magadért, és ellentmondani, amikor egy számodra kellemetlen helyzetet kell bevállalnod?

Amennyiben nemmel felelsz ezekre a kérdésekre, erős a gyanú, hogy akkor érzed biztonságban magad, amikor valaki uralkodik feletted. Előfordulhat, hogy azért viselkedsz így tudattalanul, mert nem szeretnéd megalázni a párodat, mint a határozott anyád a kicsit gyenge apádat. Vagy: anyád ugyanígy szenved a párkapcsolatában, és egy hasonló helyzet előállításával bizonyítod a lojalitásodat.

Ki volt előbb, a nő vagy a férfi?

Bár a világ nagyot változott a két nem egyenjogúsítását illetően, ma sincs még teljes béke. Hiába nyernek tért egyre inkább a női nem képviselői az élet szinte minden területén, bizonyos férfiak még mindig nem tudnak mit kezdeni ezzel. Az ő mintájuk - lelki biztonságuk feltétele - ugyanis az ősi, patriarchális viszonyrendszer, amikor a férfi irányítja és képviseli kifelé a családot.

Lehet, hogy te vagány, tehetséges, karriert építő nőként éppen egy ilyen párt fogtál ki magadnak. Ráadásul ez a férfi nap mint nap megküzd a munkahelyén más nőkkel a szakmai sikereiért, így otthon próbálja előállítani azt, ami neki fontos lenne. Ez hoz elő belőle olyat is veled szemben, amivel a legtöbbször nem tudsz mit kezdeni, legfeljebb a béke megőrzéséért úgy teszel, mintha elfogadnád.

A kicsi és a nagy félreértései

Az is lehet persze, hogy a világ dolgait illetően a pasid nézőpontja, helyzetfelismerése valóban sokkal jobb, mint a tiéd. Nehéz ezt kimondani, de tényleg ő kínálja a jó megoldásokat. Ilyenkor nagy a valószínűsége, hogy te lélekben még mindig gyermek üzemmódban működsz, tehát nem szeretsz például önállóan dönteni, így valakinek mindig meg kell mondania azt, hogyan is legyen.

A benned rejtőzködő felnőtt nő persze érzi, hogy ez így nem jó, és tiltakozik, de képtelen átvenni az irányítást. Ez azt jelzi, hogy valami még nincs a helyén a gyerekkoroddal kapcsolatban, korai elvárásokra, fájdalmakra, hiányérzet enyhítésére - és így tovább - keresel még most is gyereklélekkel megoldást.

A szerelem drága verem

Mit tehetsz, hogy ideálisnak tekinthető, kölcsönös elfogadáson és tiszteleten alapuló partnerviszonyod legyen? Tegyél rendet először is a saját lelkedben, pucolj ki minden olyan kötést, kötődést, mintakövetést, ami azt akadályozza meg, hogy tényleg azonos lehess önmagaddal. Ebből a nézőpontból vizsgáld meg aztán, hogy valóban arra van-e szükséged, amit ez a férfi nyújt neked. Dönts felnőtt nőként, őszintén: vajon mit és mennyit vagy képes bevállalni azért, hogy éppen vele alkothass egy párt?

• vita
• családállítás
• féderer ágnes
• férfi
• Lélek&Test