Egy furcsa pszichés zavar, amit könnyű összetéveszteni a szerelemmel

Bár a szerelmet önmagában is szokták kóros viselkedésnek nevezni, általában ez a kellemesen feldobott, olykor euforikus állapot nem igényel külön kezelést. Belátható idő után pedig magától elmúlik - ám nem mindenkinél.

Előfordul, hogy valaki hosszú idővel a szakítás után is ugyanolyan intenzív, már-már megszállott vágyakozást érez a volt párja iránt, mint a kapcsolat elején. Persze, sokakkal előfordul, hogy épp a másik elérhetetlensége van rájuk vágynövelő hatással, de a pszichológusok szerint ennél kicsit többről van szó.

A tünetegyüttest Dorothy Tennov 1979-es Love and Limerence - The Experience of Being in Love könyvében nevezte limerence-nek.

Aki ebben szenved, az folyamatosan, már-már megszállottan vágyódik a másik ember iránt, főleg, ha az nem viszonozza az érzelmeit. De nem az a döntő kérdés, hogy plátói vagy megvalósult-e a szerelem, mert a limerence kialakulásához gyakran hozzájárul az, hogy az illető alapvetően érzi úgy, hogy semmi sem elégítheti ki a szeretetvágyát, szeretethiányát.

A szerelmes állapot a megtévesztésig hasonlóan alakul a limerence tüneteihez - mindkét ember intenzív eufóriát él át, kényszeres gondolatok kerítik hatalmukba őket, és erős szenvedélyt éreznek. Ez az állapot egy speciális hormonkoktélnak köszönhető, amit többek között a kapcsolat újdonsága táplál. Így a hormonszint általában legkésőbb a második év után a normálisra csökken. A limerence-ben szenvedő ember viszont megragad ebben a felfokozott szakaszban, ami egyre kellemetlenebbé válik számára.

Az intenzív érzések testi tüneteket is okozhatnak, mint az álmatlanság, szívritmuszavar, nehézlégzés, illetve szúrás a mellkasban. A reménytelen szerelmes a szakítás után akár a harmadik-ötödik évig is ragaszkodhat szíve választottjához, mielőtt továbblépne, és bár nem törvényszerű, de fennáll a veszélye, hogy a következő kapcsolatába is átmenti a káros hozzáállást.

Mostanában a kutatók az agyról készített felvételek segítségével igyekeznek meghatározni, melyik agyterület felelős a viselkedészavarért, a lehetséges kezelésmódok között a kognitív terápia és a gyógyszeres kezelés együttese szerepel.

A kapcsolat elején nehéz megmondani, hogy az egészséges szerelem később limerence típusú tüneteket produkál-e, és igencsak keskeny a határ a veszteségre való természetes reakció és a kóros tünetek között. Voltaképp nem az jelenti a problémát, hogy elhúzódik a szerelmes szakasz, inkább az, hogy egy idő után a hozzá tartozó negatív érzések kezdenek dominálni, mint a szorongás és a hiányérzet, ha a másik félnél elmúlik a szenvedély, illetve csökken a lelkesedése.

Egy tanulmányból az derült ki, hogy a kétszáz résztvevőből körülbelül 50-60-nak volt hasonló élménye legalább egyszer élete során, de sokaknál ez nem rendszeres, csak egyszeri élmény volt, mely inkább a plátói szerelemhez kapcsolódott.

Te mit gondolsz, honnantól számít kórosnak a ragaszkodás? Egy természetes folyamatot próbálnak diagnosztizálni, vagy van értelme betegségről beszélni?

• betegség
• párkapcsolat
• szerelem
• szakítás
• Lélek&Test