Felháborodtak a nézők a főszereplő cseréjén! Interjú Láng Józseffel

Láng József hangját mindenki ismeri a tévéből, a rádióból, pedig a 81 éves színművész jó ideje abbahagyta a szinkronizálást.

Az idén 80 éves magyar szinkron alkalmából készített interjúnkban tengernyi élményt felidézve mesélt az elmúlt hat évtizedről a József Attila Színház Jászai Mari-díjas színésze, Roger Moore magyar hangja.

Roger Moore magyar hangja

- A kezdetektől a végső pillanatig ott voltam a Pannónia Filmstúdióban - mindenre emlékszem. Az utolsó nap valóban izgalmas volt, mivel elfelejtettek értesíteni, hogy nincs többé Pannónia.

A szinkronizálást egy évvel az érettségi előtt, '52-ben kezdtem, még a Gyarmat utcai műteremben. Egy rendkívül aranyos szinkronrendező hölgy, Luttor Mara választott ki, amikor a gimnáziumunkban járt hangokat keresni. A Bátor emberek című szovjet filmben egy német katonát szólaltattam meg, miközben ott voltak körülöttem a legnagyobb alkotók, akik csodálatos szinkronokat csináltak.

Abban az időben találták ki a slejfnis módszert: a vetítővászon alatt vagy fölött ment a magyar szöveg, és onnan kellett olvasni, tűpontosan a külföldi színész szájára mondani a szöveget. Aztán néhány színész szólt, hogy inkább a kezéből olvasná a mondandót, így attól kezdve papíron kaptuk meg azt. Érdekességként megemlíteném, hogy mostanra a slejfnis módszerrel került vissza képernyőre a szöveg.

- Szokott még néha szinkronizálni?

- 81 éves múltam januárban, ráadásul olyan sokat vagyok a színházban, hogy erre már nem marad energiám. Meg persze elég is volt - '52-től többet voltam a szinkronban, mint otthon, ebben egészen biztos vagyok. Illetve két hete - visszatérve Roger Moore-hoz - egy Angyallal kivételt tettem, miután fölhívott a rendező, hogy nem csinálhatja más. Minden szerepet felvettek, majd délután egytől ötig szabadon hagyták számomra a stúdiót. Arra számítottak, hogy nem tudok már olyan ütemben dolgozni, mint régen - aztán délután háromra vidáman végeztünk.

- Kit szinkronizált a legszívesebben?

- Ó, nagyon sok nevet tudnék említeni. Az egyik első filmben, amit szinkronizáltam, a Szombat este, vasárnap délelőtt című újhullámos angol műben egy Albert Finney nevű színészt szólaltattam meg, akinek aztán még jó néhányszor adtam a hangomat. 70 éves korunkban - egyidősek vagyunk - végre személyesen is megismertük egymást - igazán különleges találkozás volt.

Voltam még ügyeletes Mastroianni-hang is - ez annyit tesz, hogy miután a kororsztályomból többeket kipróbáltak, én nyertem meg a leghosszabb időre az olasz sztárt.

A Roger Moore-filmek közül pedig az Angyal, illetve a Minden lében két kanál volt a legnépszerűbb. Utóbbit Sztankay Istvánnal csináltuk, ő kapta Tony Curtist. Úgy összenőttünk a filmmel, hogy komoly botrányba fulladt, amikor megpróbáltak lecserélni minket.

- Másnak adták Roger Moore-t?

- Igen, és Tony Curtist is. Úgy érezték, hogy megöregedtünk, már nem passzol a hangunk a két amerikai színészhez, így Kautzky Armandot és Szolnoki Tibit hívták helyettünk. A csere azonban óriási felháborodást keltett a nézők körében, amit azok telefonon és írásban egyaránt kifejezésre juttattak. Végül a készítők néhány rész után elnézést kértek, és visszahívtak bennünket. Persze sohasem a színészek tehetnek arról, ha ilyesmi történik. A két említett fiatal kollégának remek hangja van, és kiválóan helytálltak, minket viszont megszoktak az emberek, és ragaszkodtak ahhoz, amit addig kaptak.

Korábban is előfordult ilyen, mégpedig az Ivanhoe-filmek előtt, amikor gázsiemelést kértem, ám csak a tekercsek száma nőtt, a pénz ugyanannyi maradt. Gellért Bandi, a szinkron hajdani mindenhatója, aki nem azonos a Nemzeti Színház egykori színészével, Gellért Endrével, nemhogy nem emelte meg a gázsimat, hanem még le is tiltott az összes szerepemről. Ekkor Sinkó László kapta meg Moore-t, aki rögtön fel is hívott, hogy mit szólok mindehhez. Sok sikert kívántam neki, mivel tudtam, hogy nem ő pályázott a helyemre, csupán a szituáció alakult így. Három részt vettek fel vele, majd a közönség felháborodása után visszahívtak a szerepre.

- Kik azok a legendás magyar színészek, akikkel együtt szinkronizált?

- Azokkal, akik megfordultak a stúdiókban ez alatt a 60 év alatt, biztos, hogy volt közös munkánk. Szakáts Miklóssal és a Bárdy Gyurival kezdtem '52-ben, aztán jött Csákányi László, Básti Lajos, Ruttkai Éva, és Latinovits Zoltán, akivel én találkoztam utoljára a szinkronban...

Török Tamás rádiórendező készített egy verses összeállítást, amelyben mindketten szavaltunk. Én Latinovits után jöttem, de csak nem akart rám kerülni a sor. Majd a hangmérnök asszisztense szólt, hogy várjak, Zoli rosszul érzi magát, talán hamarosan végez azért. Amikor kijött, köszöntem, ő pedig elment mellettem, és csak annyit mondott: "Már ezt sem tudom csinálni." Ezután találkozott Bujtorral, aki kivitte a vasútállomásra, és jött az a bizonyos vonatbaleset, amiről a mai napig nem derült ki, hogyan is történt valójában…

Fotó: Láng József privát fotóit a művész úr engedélyével közöltük

• magyar szinkron
• sztártéma
• láng józsef
• roger moore
• szinkronhang
• 80 fölött
• hazai_sztar
• 80 éves a magyar szinkron