A 4 legszebb mese szerintünk

A kisgyereknek már-már lételeme a mesélés - túl azon, hogy ezáltal élvezetes módon, szinte észrevétlenül fejlődik a gondolkodása, a kedves történetek révén egyfajta megoldást is találhat olyan többé-kevésbé problémás helyzetekre, amilyenek az ő kis életében is előfordulnak.

Minden apróságnak megvan a maga választottja, amit újra és újra kér az édesanyjától vagy édesapjától, és nem csupán azért, mert az ismétlődés megnyugvással tölti el. Íme, a mi egykori kedvenceink, amelyeket a mai napig szívesen idézünk fel. Repülj velünk vissza az időben, és légy egy pillanatra újra gyerek!

Lilla: Ico, a bátor lovacska

Sok olyan mesére emlékszem gyerekkoromból, amit annyiszor néztem meg, hogy a végén már recsegett-ropogott a videolejátszó az elrongyolódott szalag miatt. Ezek közé tartozik az 1981-es argentin rajzfilm - ezt akkor még nem tudtam -, az Ico, a bátor lovacska is.

A tündéri karakterek, az önzetlen és önfeláldozó Ico, a bölcs, öreg ló, Máté Apó, az ügyetlen, de csupaszív Langaléta és a többiek önmagukban is képesek a hátukon elvinni egy egész mesét, ami azonban már évtizedekkel ezelőtt is megfogott, az a mese misztikus hangulata volt, titokzatos dolgok történnek ugyanis éjszakánként a Fekete Császár kísérteties harangjától visszhangzó birodalomban. A történeten kívül nem elhanyagolható a mese zenéje sem, olykor-olykor ugyanis fülbemászó dallamok csendülnek fel - különösen szép a mesét záró dal, melyet Ico az otthonáról énekel.

Anita: Pumukli

A több sorozatból álló történet egy kis kobold kalandjairól szól. Az első szériában Pumukli egy asztalosmester műhelyében talál új otthonra. Eder mester, a jószívű asztalos az egyetlen, aki látja Pumuklit, miután az hozzáragadt egy enyvesdobozhoz. Amikor ügyfelek, ismerősök érkeznek a műhelybe, Pumukli láthatatlanná válik. Csínytevései által sok mókás eseményben van részük együtt, nem csoda, hogy hamar összebarátkoznak.

A második sorozatban Pumukli a tengerre száll egy gonosz, kék manó csábításának engedve. A hajón ismerkedik meg Odesszivel, a szakáccsal, akinek azután lesz látható, hogy egy hűtőszekrénybe zárták. Pumukli tengeri útja után visszatér Eder mesterhez. Kis hősünk később ismét ellátogat újdonsült barátjához nyaralni, de mire hazaér, a mester sajnos már nem él. Helyét örököse, Ferdinand vette át. Pumukli úgy dönt, láthatóvá válik számára is, így most már szándékosan ragasztja magát az enyvesdobozhoz. Barátságuk kezdetben nem zökkenőmentes, az új mester nem fogadja szívesen a kis koboldot, de végül megszeretik egymást.

Pumukli kócos, piros hajával, bohókás megjelenésével, a gyermekekre és kiskamaszokra jellemző, néha dacos, konok, néha duzzogó, de összességében jókedvű, virgonc, kalandokra éhes, kíváncsi karakterével vált gyermekkorom meghatározó egyéniségévé.

Andi: Gumimacik

Tisztán emlékszem gyerekkoromból egy olyan pillanatra, hogy este a TV elé kuporodva, egy pohár gumibogyószörpnek nevezett szimpla málnaszörppel vártam a Gumimacik legújabb részét. Már-már közös esti programnak számított, hogy a család legifjabb tagjához alkalmazkodva mindenki együtt nézte a bájos kis pattogó mackók kalandjait, akik - ahogyan egy jó meséhez illik - mindig valamilyen tanulságot közvetítettek, miközben legyőzték a rosszat.

Mi sem bizonyítja jobban a rajongásomat, mint az, hogy a mai napig kívülről fújom a felejthetetlen főcímdalt, és szívesen leülök a TV elé, ha olykor sikerül elcsípnem egy-egy részt. Bár ez lehet, hogy ciki, de ilyenkor egy kicsit újra gyereknek érzem magam. Olyan, mint egy gyógyszer, teljesen feltölt energiával és vidámsággal.

Emese: Alice Csodaországban

Alice világa a valóság fonákja, afféle ironikus tükör, mely nem nélkülözi a fontos filozófiai kérdéseket sem. Bár gyerekkoromban is filozofikus alkat voltam, nem tudom, ez fogott-e meg Alice-ban, vagy a teába mártott órák, a fán ülő macskaszellem, esetleg az, hogy át lehet zuhanni keresztben a Földön. Izgalmas volt, és kész, meg kellett néznem újra és újra és újra. Azután meg elolvasni is.

• mese
• gyereknevelés
• mesefilm
• kisgyerek
• Gyerek