A gázlámpa tehetett róla: ezért születtek olyan zseniális szellemsztorik a viktoriánus korban

A túlvilág, illetve a lélek sorsa a halál után mindig is érdekelte az emberiséget, ám a viktoriánus kor tagadhatatlanul olyan időszak volt, amikor ez az érdeklődés kiéleződött, és más, a korábbitól eltérő természetű síkra terelődött: szórakoztató szerepet kapott. 

A szellemeket ebben az időben érdekes, elapadhatatlan kíváncsiságot keltő, vonzerővel bíró lényekként tartották számon. Az emberek örömüket lelték a félelmetes sztorik mesélésében és hallgatásában is: a szellemidézések mellett a kísértettörténetek mesélése volt az egyik legkedveltebb elfoglaltság a korban, kiváltképp a hosszú, téli estéken. 

Határtalan fantáziával szőtték a történeteket 

A viktoriánus szellemtörténetek elképesztő fantáziadúsak voltak, ám ha lehetett is sok tehetséges, írói vénával megáldott halandó, a históriák nem ezért voltak kiemelkedően borzongatóak. 

A szárnyaló fantázia hátterében Roger Clarke, a szellemvilággal kapcsolatos nyugati hiedelmek kutatója és szakértője szerint egy egyszerű holmi, a gázlámpa állt, mellyel akkoriban világítottak: miközben égett, szén-monoxid szabadult fel, mely kis mennyiségben módosult tudatállapotot, hallucinációkat okozhatott. Így a legártatlanabb meséből is vad elemekkel tarkított, félelmetes kísértettörténet kerekedett.

Kísértetekben gazdag mindennapok 

A kísértetek világa iránti kíváncsiság folyamatosan jelen volt a viktoriánus mindennapokban. A fényképészek műhelyeiben sorra készültek a valósághűnek szánt kísértetfotók, ilyen históriákat játszottak a színházakban, a szépirodalomba is begyűrűztek a borzongató fikciók, gondoljunk csak Charles Dickens művére, a Karácsonyi énekre, vagy Oscar Wilde írására, A canterville-i kísértetre. Még az újságokat is könnyebben lehetett eladni egy-egy izgalmas szellemtörténettel. 

Clarke szerint a szellemhistóriák elterjedése nagyban összefüggött azzal a gazdasági változással, melyet az ipari forradalom idézett elő. Következtében ugyanis számos, korábban falvakban élő ember költözött a városokba, egy új középosztályt alkotva. Többségük szolgákat is alkalmazott, akiknek a legfőbb erénye az volt, ha munkájuk látványos, jelenlétük viszont észrevehetetlen volt. A ház népe a láthatatlan, cselédfolyosókon surranó munkaerőkről óhatatlanul a szellemre asszociálhatott, ami tovább erősíthette a kísértetvilág iránti érdeklődést.  

Végül a kommunikáció fejlődése is ugródeszka volt a szellemvilág és az emberek kapcsolatában: miután több ezer kilométerre is lehetséges volt morzézni vagy hívást indítani, senkinek sem volt nehéz elhinni, hogy akár a túlvilággal is felvehető a kapcsolat. Akik gyümölcsöző üzletet akartak csinálni, hivatásszerűen is foglalkozni kezdtek a spiritualitással: szeánszokat vezettek, és médiumként közvetítettek az eltávozottak és élő rokonaik között, már ha kellő hitelességgel lódítottak. 

Viktoriánus konyha a pincében

Fantasztikus régiségeket őrző, érintetlen helyiségre bukkantak a házban: egy viktoriánus kori konyhára.

• szellem
• kísértetek
• túlvilág
• mese
• lámpa
• szénmonoxid
• viktoriánus-kor
• Terasz