Élet a rák után: megrázó fotósorozatot készítettek a túlélőkről

Robin Glassman és Ivy Brown, akikről a Huffinton Post készített tavaly júniusban azóta világhírűvé vált riportot, betegségük idején még nem tudtak túl sokat a rák ezen formájáról, a kilátásokról, a kezelések hosszú távú mellékhatásairól, hiszen akkoriban még nem látott napvilágot annyi tanulmány, adat és kutatás, mint amennyi napjainkban.

Ennek is köszönhető, hogy az évtizedek során a kezelések - a kemoterápia és a sugárkezelés - hosszabb távú mellékhatásaival is szembe kellett nézniük, épp ezért arra szeretnék felhívni a figyelmet, milyen fontos a már gyógyult rákbetegek segítése, nyomon követése, folyamatos figyelemmel kísérése, valamint testi és nem utolsósorban lelki támogatásuk. Komoly küzdelem árán elnyert, csodálatos ajándék a túlélés, ami természetesen a legfontosabb, nem szabad azonban itt megállni.

Bár nagyon sok gyógyult rákbeteg él ugyanúgy teljes életet, mint olyan társaik, akiknek nem kellett szembenézniük a betegséggel, sőt, sokan közülük egészségesebb és jóval kiteljesedettebb életet élnek, vannak, akik segítségre és további támogatásra szorulnak. Míg ugyanis a legtöbben a kezelések akut mellékhatásaitól félnek, léteznek olyanok is, amelyek később jelentkeznek, legyen szó a sugárkezelések hatására megjelenő bőr-, illetve mellrákos megbetegedésről, az izmok gyengüléséről, szívproblémákról, a termékenység csökkenéséről, a különféle szervi funkciók károsodásáról, depresszióról, szorongásról. Amellett, hogy nagyon fontos, hogy az alacsonyabb rizikójú betegek kevésbé toxikus kezelésben részesüljenek, az utógondozásnak is kiemelt szerep kell, hogy jusson.