Műtét, kemoterápia, sugárkezelés

A rákos betegségekkel kapcsolatban három fő, és több kisebb kezeléstípusról beszélhetünk. Mivel a legtöbb esetben a kezelés vagy a kezelések együttes kombinációja személyre szabott, nehéz lenne mindenről átfogóan beszélni. Ezért csak a három leggyakoribb kezelési módszert vesszük most sorra.

Műtéti eljárás

A daganatokkal – illetve minden más egészségügyi problémával kapcsolatos – műtétek ma már sokkal eredményesebben működnek, mint akár csak egy évtizede.

Ennek több oka is van. Az egyik, hogy ma már sokkal szélesebb a rendelkezésre álló antibiotikumok skálája, melyekkel a műtétek utáni fertőzések sikeresen kezelhetők. A másik, hogy a nagy vérveszteséggel lezajló műtétek után lehetőség van vérátömlesztésre, azaz transzfúzióra. A harmadik pedig, hogy az érzéstelenítés és altatás biztonságosabb, hosszabb ideig kivitelezhető, mint néhány évvel ezelőtt, így az időigényesebb sebészeti beavatkozások is biztonságban elvégezhetők.

A műtét a daganatos betegségek esetében a legnagyobb gyógyulási százalékot biztosító kezelési mód, melyet a statisztikák szerint a legtöbb esetben alkalmaznak. Vannak azonban olyan kizáró körülmények, melyek fennállása esetén a beteg sajnos nem operálható.

1. Ha a daganat már kiterjedt a környező szervekre, nyirokmirigyekre, szövetekre.
2. Ha a daganat áttétes.
3. Ha a daganat olyan szervben helyezkedik le, mely sebészetileg nem hozzáférhető.

Ha ezek a feltételek nem érvényesek a betegre, akkor műthető, tehát viszonylag jó esélye van a túlélésre.

A műtétek során sokszor nem csupán a daganatot távolítják el, hanem a környező egészséges és ép szövet egy részét is, hiszen a tapasztalatok szerint ezekben a szövetekben már lehetnek olyan rákos sejtek, melyek szabad szemmel nem láthatóak. Ezen kívül úgymond szokás a szerv körüli nyirokmirigyeket is eltávolítani, mert a kiújulások nagy százaléka ezekből a mirigyekből indul ki.

Sugárkezelés

A sugárkezelés során a testet érő nagy energiájú ionizáló sugárzás az örökítő anyagot, azaz a DNS-t károsítja, ezáltal meggátolva a sejtek szaporodását, osztódását. Mivel azonban a sugár nem válogat jó és rossz, tehát egészséges és rákos sejt között, nem csak a rákos területeket érintheti. A rákos sejtek viszont sokkal gyorsabban szaporodnának, mint egészséges társaik, így sugárigényük is nagyobb. Ez annyit jelent, hogy adott mennyiségű sugár több rákos sejtet akadályoz meg a szaporodásban, mint egészségest.

Ez a kezelési mód a műtét után a második leggyakrabban alkalmazott eljárás, a betegek közel felét kezelik így. Feltételei hasonlítanak a műtéthez szükséges feltételekhez, hiszen csak akkor alkalmazható, ha a betegség csak egy jól körülhatárolható területet érint.

Alkalmazzák kizárólagosan is, tehát a teljes daganat elpusztítására, de használatos a daganat növekedésének csökkentésére, tehát a beteg életének meghosszabbítására is.

A besugárzás történhet külső sugárforrásokból, de a beteg szervezetébe - például magába a rákos szövetbe - behelyezett belső sugárforrásból is. A belső besugárzás a sugárterápia olyan formája, amelynél radioaktív anyagot tartalmazó tűket, tubusokat helyeznek el közvetlenül a rákos szövetben vagy annak közvetlen környezetében. Ez folyamatos követést és kórházi bent tartózkodást igényel. A külső forrásból történő sugárzásnál a betegnek nem kell befeküdnie a kórházba, mindig csak a kezeléseken kell pontosan megjelennie. Maga a besugárzás mindössze néhány percig tart csak, és semmilyen fájdalommal vagy rossz érzéssel nem jár. A levegőt ez idő alatt nem kell visszatartani, a lényeg csak az, hogy a beteg minél nyugodtabban feküdjön, ritkább esetekben üljön, hogy a sugárzás tényleg csak a kívánt területeket érintse.

Kemoterápia

A kemoterápia lényege, hogy a beteg olyan gyógyszereket és sejtmérgeket kap, melyek megállítják a rákos sejtek szaporodását, esetleg sejtpusztító hatásúak. A probléma ebben az esetben is az, hogy ezek a szerek nemcsak a rákos sejteket, hanem minden olyan sejtet elpusztítanak, melyek hasonló ütemben szaporodnak, mint a beteg sejtek. Innen erednek a mellékhatások is.

Három típusa van:

1. Kombinált kemoterápia: a különböző kemoterápiás szereket együttesen alkalmazzák, esetleg felváltva vagy összekeverve juttatják a beteg szervezetébe.
2. Palliatív kemoterápia: amikor a terápiát már csak a betegség tüneteinek és a fájdalomnak az enyhítésére alkalmazzák, de a daganat tényleges csökkenését nem várják tőle.
3. Adjuváns kemoterápia: a terápiát önmagában – különösen vérképző szervek betegségei esetében -, illetve műtét vagy sugárkezelés kiegészítőjeként alkalmazzák. A cél a daganat csökkentése vagy legalább a növekedés megállítása.

A kemoterápiának rengeteg mellékhatása van, melyek kialakulása mindig a szerek agresszivitásától és a kezelés időtartamától függ. Néhány a leggyakoribb mellékhatások közül:

• Hajhullás
• Hasmenés
• Székrekedés
• Szájszárazság
• Bőrviszketés
• Ízérzékelési változások
• Hüvelyi szárazság
• Napfényérzékenység
• Vérszegénység

• kezelés
• rák
• sugárkezelés
• kemoterápia
• Életmód