Szorongás vagy pánikbetegség?

Pánik és pánik

Klein kutatóelme volt, és a botanikusok aprólékosságával mutatta ki, hogy a pánikrohamból többféle létezik.

• Az egyik olyan, ami derült égből villámcsapásként érkezik: nincs előjele, előzetes szorongás, aggodalom, külső kiváltó inger. Elnevezte spontán pánikrohamnak.

• A másik a felszínesen szemlélődő számára nagyon hasonló a spontán rohamhoz, de valójában egészen más természetű. Ezt fóbiásoknál lehet tapasztalni, vagyis olyan embereknél, akik – mondjuk – félnek a lifttől, a póktól, a víztől vagy éppen a metrótól. Ez a roham a félelemmel indul, és valójában nem más, mint intenzív szorongásroham. Ezt a pánikot elnevezte ingerhez köthető pánikrohamnak.

A dolog kezdett egyre bonyolultabbá válni, és már ekkor sejthető volt, hogy a jövő pszichiáterei nem bíbelődnek ilyen részletekkel. A pánik az pánik! Ám, ha csak arra gondolunk, micsoda különbség tüdőgyulladásban vagy tüdőrákban szenvedni, mennyire eltérő kezelést is igényel a kétféle betegség hatékony gyógyítása, akkor talán mégiscsak veszünk egy nagy levegőt, és próbáljuk megérteni a különbséget.

Pánik és evolúció

Spontán pánik:

• Nem kíséri szükségszerűen félelem.
• A félelem a tünetmegjelenési sorrendben hátul áll.
• Légzési nehézséggel és szívtünetekkel indul, és csak aztán alakul ki kapkodó légzés.
• Hagyományos antidepresszánsok kivédik a rohamot, szorongáscsökkentők nem.

Ingerhez kötött pánik:

• A félelemélmény meghatározó.
• A félelem megelőzheti a rohamot.
• A kapkodó légzés a jellemző.
• Szorongáscsökkentők kivédik a rohamot, hagyományos antidepresszánsok nem.

Az evolúció során sokféle veszélyhelyzet előtt állt már az ember, és ezekre örökletessé vált túlélőstratégiái alakultak ki. Az egyik veszélyhelyzet a fulladás. Ha például az ember víz alatt van, mondjuk, búvárkodik, és elfogy a levegője, hiába akarna a víz alatt levegőt venni, ezt az önvédelmi reflexe megakadályozza, és egyúttal hirtelen menekülésre ösztönzi, ezért felúszik a felszínre, és ott kapkodva kezdi venni a levegőt, hogy megszüntesse az oxigénhiányt. Mindez reflexes folyamat, nincs is benne semmi ijesztő. Ám ha ugyanez búvárkodás nélkül, mondjuk, esti tévézgetés közben alakul ki, hát jogos a rémület: „Na, itt az infarktus!"

Akadályozó szorongás

A helyzethez vagy ingerhez kötött pániknak merőben más az evolúciós haszna. A szorongást arra találta ki a természet, hogy figyelmeztessen minket a veszélyre, illetve erős szorongással megakadályozzon abban, hogy – mondjuk – egy veszélyes állathoz, szakadékhoz, mély vízhez közel menjünk. Persze a fóbiák mindig eltúlzottak, hiszen a házipók senkire sem szokta rávetni magát, és a békák is ártatlan jószágok, legalábbis hazánkban. Őseink bizonyára veszélyesebb változataikkal találkoztak...

A közlekedési fóbiák szintén ősi félelmekre vezethetők vissza, a bezártság, a menekülésben való akadályoztatás miatt. Jól látható tehát, hogy a spontán pánik téves oxigénhiány-észlelésre kialakuló reflexes viselkedés, amely vezethet félelemhez is, míg a fóbiás szorongásrohamnak semmi köze sincs az oxigénhiányhoz. Ha egy inger kiváltotta pánikrohamban valaki kapkodni kezdi a levegőt, az azért van, mert a szorongás heves szívdobogással és kapkodó légzéssel jár. Ezt nevezzük vészreakciónak, vagyis ekkor a szervezet felkészül az izommunkára, a menekülésre vagy támadásra.

A gyógyszeripar üzletet szimatol…

Amíg Klein a pániktípusaival bíbelődött, a gyógyszeripar felkapta a fejét. Micsoda? Ez az új szer, ez az imipramin hatásos a „pánikban”? Klein próbálta lehűteni őket, hogy csak a spontán pánikban, hangja azonban elveszett abban az üdvrivalgásban, amely az új, százmilliárdos piacot üdvözölte. A pszichiátria bibliájában, a DSM betegségleíró rendszerben megjelent a pánikroham leírása, felsorolva a tapasztalható tüneteket:

• szívdobogás
• verejtékezés
• kapkodó légzés
• szédülés
• látászavar
• hasi diszkomfort
• halálfélelem

A „spontán” rohamok elkülöníthetésére a korábbi változatokban még ott szerepelt a „spontán” kitétel mint a rohammal szemben felállított kritérium. Később ezt kicserélték „váratlan”-ra.

Az utóbbi negyven évben csak vájt fülű kutatók értik a különbséget a kétféle pánik között, pedig ennek óriási jelentősége van/lenne a betegek kezelésében. A spontán pánik, amely eléggé ritka, talán valóban gyógyul az ős-antidepresszánsokra. Talán – mert utólag azért itt is felmerültek erős kételyek. De az inger kiváltotta szorongásrohamból álló pánik – amiből a legtöbb van a rendelőkben – nem reagál antidepresszánsokra! Nyugtatók képesek csökkenteni a rohamot, hiszen szorongáscsökkentők. De ez nem gyógyulás, hiszen csak tüneti kezelés, ráadásul a szorongáscsökkentők hosszú távú szedése függéshez, memóriaproblémákhoz, teljesítményromláshoz vezet.

Amikor a saját test a fóbiás félelem tárgya

A legtöbb „pánikos” nem a póktól, nem a mélységtől fél: félelmének tárgya saját teste: nem „kívül” van, hanem magában a testben, testi tünet vagy gondolat formájában. Ha valaki megtanult félni a rohamtól, attól kezdve éberen figyel: nincs-e a roham kezdetére utaló jel. És hát persze könnyen találni ilyet, hiszen – mondjuk – az ijedtségtől nagyot dobban az ember szíve, a boltban verejtékezni kezd, a sorban álláskor türelmetlenségében izgatottá válik…

Mindezeket a roham kezdetének értékelve hirtelen erős szorongás lép fel – és ez maga a roham! Sokszor olyan gyorsan játszódik le mindez, hogy joggal véli valaki rohamát „spontánnak”. Ám gyakorlott pszichológus gyorsan kideríti, hogy itt önrontó körről van szó: a rohamtól való félelem kihegyez minket bármi „gyanús” testi történésre, és amint felfedezünk egyet, máris intenzív szorongást produkálunk.

Olyan gyógyszert még nem találtak ki, amely ezt a téves gondolkodást, félreértelmezési hajlamot célzottan meg tudná változtatni. Téves gondolatok ellen csak helyes gondolatokkal lehet küzdeni. A pszichoterápiák egyik modern változatának, az úgynevezett kognitív viselkedésterápiának a célja kettős: segít feltárni a betegnek, hogyan „csinálja” magának a rohamot, vagyis milyen téves hiedelmei váltják ki szorongásait. Ez a kognitív – megismerésre ható – rész.

A viselkedésterápia lényege pedig, hogy a félelmet keltő helyzetekhez – metró, tömegközlekedés, lift – tapadó félelmet különféle technikákkal hatástalanítsa. A közönséges pánik tehát nem más, mint szorongás. Krónikus betegséggé a félrekezelésétől és a misztifikálásától válik!

Ha szívesen olvasnál életmódról, egészségről, fogyókúrákról, érdekel a wellness világa, itt az ideje, hogy megvásárold az Ideál Magazin júniusi számát. Ízelítő a tartalomból:

Ésszerű fogamzásgátlás
Soha többé lábgombát!
Ne izzadjunk!
Érhálóban
Szívügyünk
Neurálterápia női bajokra is
Örömteli mozgás

Olvass bele a legfrissebb szám tartalmába:
Puffasztók és apasztók »

• lelki betegség
• pánikbetegség
• tünetek és betegségek
• Életmód