Kíméli a pajzsmirigyet és nagyon egészséges: ezt edd, ha baj van a szervvel

A pajzsmirigy egy pillangó alakú, belső elválasztású mirigy a nyak elülső részén, ami két fő hormont termel: a T3 néven ismert trijód-tironint és a T4 hormont, azaz a tiroxint, amik meghatározzák, befolyásolják a tápanyagok energiává történő átalakításának sebességét, fenntartják az állandó testhőmérsékletet, befolyásolják a szívritmust. Magzati, és gyermekkorban mindezen felül az agyi, és a testi fejlődésben is szerepet játszanak. Termelésüket az agyalapi mirigy irányítja a TSH, azaz a thiroidea stimuláló hormon segítségével - áll a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének a legfrissebb közleményében. 

Ilyen legyen a diéta pajzsmirigy probléma esetén

A pajzsmirigy betegségeinek előfordulása Magyarországon igen gyakori, a lakosság 10-15%-a érintett. 

• Hipotireózisról, vagy alulműködésről beszélünk, ha a pajzsmirigy nem termel elegendő mennyiségű hormont, leggyakoribb tünetként jelentkezhet fáradtság, súlygyarapodás, depresszió, száraz bőr, töredező körmök, hajhullás, székrekedés.
• Hipertireózis, vagy pajzsmirigy túlműködés során a pajzsmirigy túl sok hormont termel, az anyagcsere gyorsulhat. Ebben az esetben a következő tünetek jelenhetnek meg: idegesség, fogyás, szapora szívverés, izzadás, remegés, hasmenés, vagy akár alvászavar.

A tünetek azonban nem mindig jelzik egyértelműen az alul/túlműködés jelenlétét, fontos, hogy a diagnózist endokrinológus szakember állítsa fel, alapos kivizsgálást követően.

• A pajzsmirigyben előfordulhatnak göbök, ciszták és egyes esetekben daganatos elváltozások is. A pajzsmirigy kóros megnagyobbodását golyvának vagy strúmának is hívják.
• Pajzsmirigygyulladásból több típus különböztethető meg, legismertebb fajtája a Hashimoto betegség, amely a pajzsmirigy krónikus, autoimmun eredetű gyulladása. A pajzsmirigy szerkezetének vizsgálatakor, például ultrahang vizsgálat során, a pajzsmirigy inhomogén szerkezete figyelhető meg.

A pajzsmirigyzavarok társbetegségei

A pajzsmirigy rendellenességeinek diagnosztizálása klinikai tünetek, laborvizsgálatok (TSH, T3, T4, aTPO, anti-TG, TRAK), képalkotó eljárások – ultrahang, kontrasztanyagos vizsgálatok – és szükség esetén citológiai mintavétel, azaz biopszia segítségével történik.

• A pajzsmirigy-alulműködés nem ritkán más betegségekkel együtt fordulhat elő. Jelen lehetnek szív-érrendszeri betegségek, gyakran figyelhetők meg emelkedett vérzsírértékek a laborparaméterekben, ennek következtében érelmeszesedés is jelentkezhet. A pajzsmirigy-alulműködés elősegítheti az inzulinrezisztencia, az elhízás kialakulását is, amelyek növelhetik a 2-es típusú diabétesz előfordulási esélyét is. Depresszióval, mint társbetegséggel szintén számolni lehet.
• A nőgyógyászati betegségek, mint PCOS (policisztás ovárium szindróma), cikluszavarok, vagy akár infertilitás, azaz meddőség is jelentkezhetnek. Hosszú ideig kezeletlen alulműködés esetén pedig fontos kiemelni a csontritkulás kialakulási esélyének növekedését is.
• A hipotireózis gyakori oka a Hashimoto thireoiditis, míg a hipertireózis esetében a Basedow-Graves kór áll legtöbbször a háttérben, mindkettő autoimmun betegség. Az autoimmun pajzsmirigybetegségek gyakran fordulnak elő együtt más autoimmun kórképekkel: többek közt 1-es típusú diabétesszel, gluténérzékenységgel, reumatoid artritisszel.

Kezelési lehetőségek közül a leggyakoribb pajzsmirigy alulműködésben szükséges gyógyszeres terápia a hormonpótlás. A gyógyszerek mellett azonban étrendi, és életmódbeli tényezők – rendszeres mozgás, stresszmenedzselés, jó minőségű alvás biztosítása – is fontos szerepet kapnak a betegség kezelésében. Ezen kívül a pajzsmirigy betegségekben egyéb gyógyszeres, izotópos kezelés és műtéti megoldások is szerepelhetnek a terápiás lehetőségek között.

A tápanyagok és a pajzsmirigy egészsége

A pajzsmirigy hormontermelését több létfontosságú mikrotápanyag segíti.

A jód kulcsfontosságú a pajzsmirigyhormonok előállításához, hiszen kapcsolódik a tirozinmolekulához, így alkotva meg a pajzsmirigyhormonokat. A trijód-tironin három, míg a tirozin négy jódmolekulát tartalmaz, innen a nevük: T3 és T4 hormon. Az emberi szervezet nem képes jódot szintetizálni, az étkezéssel kell azt bevinni. Legfontosabb jódforrásaink a tengeri halak, algák, tej, tejtermékek, tojás, valamint a gabonafélék, és a jódozott só, de fontos megemlíteni, hogy az élelmiszerek jódtartalmát a talajviszonyok is meghatározzák. Magyarország jódszegény területnek tekinthető, ezért kiemelten fontos a jódozott só, és további dúsított termékek fogyasztása a pajzsmirigy egészségének fenntartásához. A felnőttek számára javasolt jódbevitel 150 mikrogramm/nap.

A szelén részt vesz a pajzsmirigyhormonok aktiválásáért és lebontásáért felelős enzimek működésében. A szervezetben a pajzsmirigy főként T4 (tiroxin) hormont termel, a T4-ből a T3 (trijódtironin) nevű aktív hormon, az ún. dejodináz enzimek segítségével alakul ki, ezek az enzimek pedig szelént tartalmaznak. A szelén legkönnyebben a paradió (brazil dió) fogyasztásával juttatható be szervezetünkbe, szeléntartalma kiemelkedő (1900-3000 mikrogramm található 100 grammban). Akárcsak a jód esetében, az élelmiszerek szeléntartalmát is a talajviszonyok befolyásolják. A WHO, az EFSA (Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság) és a Nemzetközi Endokrin Társaság naponta 55-70 mikrogramm szelén bevitelét javasolja, de fontos, hogy a napi 3-400 mikrogrammos mennyiséget semmiképp se lépjük túl, mert a túl magas szelénbevitel is negatív következményekkel járhat, mint hajhullás, körömtöredezés, illetve idegrendszeri tünetek. 

A cink is szerepet játszik a T4-T3 hormon átalakulásban, de támogatja az agyalapi mirigyben a TSH hormon termelését is, sőt, feladata van az antioxidáns védelemben, hozzájárul a szabadgyökök semlegesítéséhez.

Az autoimmun pajzsmirigybetegségekben gyakran alacsony D-vitamin-szint figyelhető meg, a D-vitamin pótlása csökkentheti az autoantitestek (pl. anti-TPO) szintjét. A pajzsmirigysejteken (tirocitákon) D-vitamin receptorok is találhatók, ami azt jelzi, hogy a D- vitamin közvetlenül is befolyásolhatja a TSH-receptorok és a hormonszintézis működését.

A vérben, a laborparaméterekben 75-125 nmol/l esetén beszélünk normál D-vitamin- szintről, ennek fenntartásához felnőtteknek napi 2000NE bevitele javasolt a magyarországi konszenzusajánlásnak megfelelően. Mindez D3-vitamin szupplementációval lehetséges, de az állati eredetű élelmiszereink is tartalmaznak D- vitamint: jelentős mennyiséggel bírnak a zsíros tengeri halak, mint például a lazac, a makréla, a hering és a szardínia – ezek rendszeres fogyasztása nemcsak a D-vitamin, hanem az ómega-3-zsírsavak ideális beviteléhez is hozzájárul. Szintén tartalmaz D- vitamint a marha- és csirkemáj, bár kisebb mennyiségben. A tojássárgája is hozzájárulhat a bevitelhez, különösen, ha a tojás szabad tartású tyúkoktól származik, amelyek napfényhez jutnak.

A pajzsmirigy peroxidáz (TPO) nevű enzim működéséhez – ez az enzim segíti a jód beépítését a tiroxin hormonba – kofaktorként vas szükséges. Tehát ha a szervezet vastartalma alacsony, csökkenhet a T3 és T4 hormonok termelődése is.

Az ómega-3 megfelelő szintje több szempontból is kedvező a pajzsmirigy egészségének tekintetében: a pajzsmirigy-alulműködés esetén megnőhet a koleszterinszint, az ómega-3- zsírsavak bevitele pedig csökkentheti a koleszterinszintet, sőt a gyulladásos markereket is. Az ómega-3 bevitel a korábban említett depresszió, mint tárbetegség tüneteit is enyhítheti.

Az anyagcserefolyamatok megfelelő működéséhez elengedhetetlen a jól hidratált közeg, ezért a folyadékfogyasztás kiemelt szerepet játszik. A bevitt folyadék legelsősorban víz, csapvíz, ásványvíz, tisztított víz, cukrozatlan gyümölcstea formájában kerüljön be a szervezetbe, kerülendőek a cukros üdítőitalok, és az alkohol is.

A pajzsmirigybetegségek önmagukban nem tartoznak a klasszikus értelemben vett szénhidrátanyagcsere-zavarok közé – mint amilyen a diabétesz, vagy az inzulinrezisztencia-, ugyanakkor a pajzsmirigy működési zavarai szorosan összefügghetnek a szénhidrátanyagcsere állapotával, és közvetett módon befolyásolhatják is azt. Így ennek értelmében lényeges, hogy a szénhidrátbevitel mennyisége és minősége is megfelelő legyen az étrendben. Érdemes inkább a komplex, lassabban felszívódó szénhidrátokat fogyasztani (teljes értékű gabonák, alternatív gabonafélék, zöldségek, hüvelyesek), amiknek a fogyasztásával csökken a vércukorszint ingadozásának mértéke. A komplex szénhidrátokban gazdag élelmiszerek rosttartalma magasabb, a megfelelő rostbevitel pedig segít fenntartani a bélflóra egyensúlyát is, így támogatja az immunrendszert.

A teljes értékű gabonák preferálása mellett nem szabad figyelmen kívül hagyni a megfelelő mértékű – az ajánlásoknak megfelelő – napi 4-500 gramm zöldség-gyümölcsfogyasztást sem, lehetőleg gyakrabban választva a szezonális alapanyagokat, annak tudatában, hogy néhány zöldség nyers állapotában göbképző tulajdonsága miatt kerülendő.

Az ideális minőségű zsír(sav)bevitel támogatja a megfelelő hormontermelést és a zsírban oldódó vitaminok (A, D, E, K) jó felszívódását is. Különösen fontosak az egyszeresen, és a többszörösen telítetlen zsírsavak, például az olívaolaj, repceolaj, vagy a lenmagolaj, a zsírosabb halak, például lazac, és az olajos magvak, mint a lenmag, és dió fogyasztása. Az étrend így kedvező irányba befolyásolhatja a vérzsírértékeket, ezáltal csökkentve a magas koleszterinszintet is.

A pajzsmirigy egészségét támogató étrendben a fehérjebevitel szintén kiemelt szerepet játszik, mivel a pajzsmirigyhormonok egyik fő alkotóeleme a tirozin nevű aminosav. A fehérjehiány rontja a T4, T3 hormonok termelődését és átalakulását. Az állati eredetű fehérjék megfelelő számban, és arányban tartalmazzák az összes aminosavat, azaz fehérje építőkövet, többek közt a tirozint is, de egy ideálisan összeállított növényi étrend sem eredményez aminosavhiányt.

A pajzsmirigybetegségek gyakran – ám nem minden esetben – járnak testtömegváltozással, hízással, vagy akár fogyással is. Érdemes az optimális testtömeget, és ideális zsír-izomtömeg arányokat elérni, egy vegyes, változatos, kiegyensúlyozott, ideális makro- és mikroelemeket tartalmazó, lehetőség szerint egyénre szabott diéta megvalósításával, dietetikus szakember segítségével.

• A szervezet jódbevitele a jódozott só mellett növelhető a tengeri halak, algák (sushi), jóddal dúsított élelmiszerek rendszeres fogyasztásával. Hashimoto betegség esetén meggondolandó a túlzott jódbevitel kerülése, mert autoimmun pajzsmirigygyulladásban a túlzott jódbevitel az állapot romlását eredményezheti. Ilyen esetben érdemes lehet a különféle sófajtákat vegyesen, egymást felváltva használni, például jódozatlan asztali sót, és tengeri sót kombinálva.
• A tengeri halakat nem csupán jódtartalmuk, de magas ómega-3-zsírsavtartalmuk miatt is érdemes beépíteni az étrendbe, magasabb zsírtartalmú halak, pl. a lazac, vagy a makréla heti egy-kétszeri fogyasztásával.
• A szelén messze legmagasabb mértékben a brazil dióban található meg, rendszeres, mértéktartó fogyasztása ezért üdvözlendő.
• Vas-, és cinkbevitelünk jó szinten tartható a vörös húsok, és a máj rendszeres fogyasztásával, ezen kívül érdemes tojást, tejtermékeket is beépíteni az étrendbe, figyelembe véve a napi ajánlásokat.

A  pajzsmirigy  egészségének  helyreállítása  érdekében  bizonyos  élelmiszerek  fogyasztása kerülendő vagy korlátozandó, és lényeges, milyen konyhatechnológiai műveletet alkalmazunk.

A keresztesvirágú növényeket - közöttük találjuk a karfiolt, brokkolit, káposztát, kelkáposztát, karalábét, retket, rukkolát – goitrogén, azaz göbképző növényeknek nevezzük. Nyers állapotukban ezek a goitrogének (glükozinolátokat tartalmaznak) gátolják a jód felvételét a pajzsmirigyben, de nagyon fontos megjegyezni, hogy főzés, párolás hatására ezek a glükozinolát vegyületek nagyrészt lebomlanak. Így a keresztesvirágúak mértékletes, hőkezelt formában történő fogyasztása nem káros a pajzsmirigy egészségére.

A szója goitrogén tartalmán felül, a benne található izoflavonok által szintén befolyásolhatja a pajzsmirigyhormonok felszívódását, és gátolhatja a peroxidáz enzimet (TPO), amely a hormonképzéshez szükséges, így túlzott fogyasztása kerülendő lehet pajzsmirigybetegségekben. Azonban ebben az esetben sem szükséges a zéró tolerancia. Az FDA (Food and Drug Administration - Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala) napi 300 g tofu, vagy 800 ml szójaitallal megegyező mértékben, napi 25 gramm szójafehérjében állapította meg a javasolt napi bevitel mértékét.

A fenti ismeretek birtokában kijelenthetjük, hogy lényeges különbségek vannak az egyes pajzsmirigybetegségek étrendi kezelései között, mivel ezek a kórképek különböző anyagcsere-folyamatokat és irányokat (az anyagcsere lassulását, vagy éppen gyorsulását) érintenek. Az étrendi ajánlások mindig a hormonális működés típusához (túl- vagy alulműködés), illetve az autoimmunitás jelenlétéhez kell hogy igazodjanak. Fontos tehát, hogy pontos diagnózis fényében induljon a kezelés, mind gyógyszeres, mind dietetikai tekintetben, szakorvos, dietetikus bevonásával.

• Pajzsmirigy-alulműködés esetén fő cél a testtömeg csökkentése, amennyiben szükséges, az esetleges autoimmun állapotok figyelembevétele mellett.
• Pajzsmirigy túlműködésnél a jellemző testtömegvesztés miatti az energia- és fehérjebevitel támogatása lényeges, szintén annak figyelembevételével, hogy autoimmun folyamat eredménye-e a betegség.

Mi a helyzet autoimmun pajzsmirigybetegség esetén?

A jód létfontosságú a T3 és T4 pajzsmirigyhormonok előállításához, hiszen azok alkotója. Ugyanakkor a túlzott jódbevitel erősítheti az autoimmun folyamatokat, és súlyosbíthatja a Hashimoto thyreoiditist (különösen, ha szelénhiány is fennáll egyidőben). A teljesen jódmentes étrend azonban nem kívánatos, a hozzáadott jód az, amit kerülni szükséges, a jódozott só, vagy jódozott sót tartalmazó készételek, fűszerkeverékek, magas jódtartalmú ásványvizek étrendből történő elhagyásával.

Hashimoto pajzsmirigybetegség esetén gyakran felmerül a gluténmentes étrend tartásának kérdésköre is. A Hashimoto-thyreoiditis – és a Basedow-Graves kór is – autoimmun eredetű megbetegedései a pajzsmirigynek, és megfigyelhető, hogy azon személyeknél, akiknél autoimmun eredetű betegséget diagnosztizálnak, gyakrabban derül fény további, szintén autoimmun eredetű betegségekre, mint amilyen a gluténérzékenység is.

Bár az autoimmun eredetű betegségek „szeretnek kéz a kézben járni”, ez nem jelenti azt, hogy az egyik automatikusan következik is a másikból. Ezért, különösen orvosi gyanú esetén, érdemes a pajzsmirigybetegnek alaposabb kivizsgálás alá vetnie magát, hogy minél előbb fény derülhessen az esetleges gluténérzékenységre, ebből azonban nem következik, hogy automatikusan gluténmentes diétát kell tartania, már csak azért sem, mert a gluténérzékenységet bizonyító vizsgálatok ilyen esetben (gluténmentes étrend folytatásakor) könnyen fals negatív eredményt mutathatnak. Emellett nem bizonyított, hogy az ok nélkül tartott gluténmentes diéta folytatása kedvező hatással lenne a pajzsmirigyre.

Pajzsmirigyproblémákkal együtt felbukkanó elváltozások

Kombinált betegségek meglétekor, a dietoterápiát mindenképpen ennek megfelelően, ezek összefésülésével szükséges összeállítani. Az étrend energiatartalmát a beteg tápláltsági állapotának, testtömegének, testösszetételének megfelelően kell összeállítani, elhízás, túlsúly esetén heti 0,5-1 kilós fogyás kívánatos, és megfigyelhető, hogy 10%-os testtömegcsökkenés már laborértékek javulását eredményezheti.

Inzulinrezisztencia, cukorbetegség esetén fontos a szénhidrátok bevitelének optimalizálása, és lassabban felszívódó szénhidrátok preferálása, ügyelve az inzulinérzékenység napszakos ingadozására, odafigyelve a különféle makrotápanyagok egymásra hatására a felszívódás lassításának elősegítésében. A jód-, szelén-, és cinkbevitel mellett érdemes a króm bevitelét is figyelemmel kísérni. Ha mindez PCO szindrómával is társul, mio-inozitol készítménnyel történő kiegészítés is szóba kerül.

Az OKOSTÁNYÉR* a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége által kidolgozott, a magyar lakosság egészséges táplálkozását segítő ajánlás, amely a hazai és nemzetközi táplálkozástudományi irányelvek alapján került összeállításra, alapelvei jól alkalmazhatók a pajzsmirigybetegségek étrendi kezelésében is – megfelelő egyéni módosításokkal.

• Javasolt napi 4 adag – 4-500 gramm – zöldség-gyümölcs fogyasztása, figyelembe véve a goitrogén növények nyers fogyasztásának mellőzését.
• Kívánatos naponta teljes értékű gabonát fogyasztani, erre diagnosztizált gluténérzékenység esetén is figyelemmel kell lenni, és a búza, árpa, rozs helyett gluténmentes zab, hajdina, quinoa, köles, rizs és egyéb gabonák, álgabonák fogyasztását választani, esetleg a diétába illeszkedő kiegészítő rostforrásokat, mint az útifűmaghéj, alkalmazni.
• A fehérjeforrásokat változatosan érdemes fogyasztani, tej-tejtermékek, tojás, halak, húsok formájában, nem megfeledkezve a növényi fehérjeforrásokról sem.
• Zsiradékok esetén inkább a növényi olajokat előnyben részesítve, változatosan érdemes fogyasztani, mérsékelt sófogyasztás mellett.
• Helyezzünk hangsúlyt a bőséges, kalóriamentes folyadékfogyasztásra, ne várjuk meg, amíg szomjasak leszünk. 

(Képek forrása: Getty Images Hungary.)

• pajzsmirigy
• pajzsmirigy alulműködés
• pajzsmirigy túlműködés
• hasimoto-betegség
• autoimmun betegség
• diéta
• étrend
• egészséges étkezés
• hormonok
• Életmód