Mindent a dadogásról

Az Egészségügyi Világszervezet meghatározása szerint a dadogás a beszéd ritmusának zavara, amikor is az ember pontosan tudja, hogy mit akar közölni, de a hangok akarattalan ismétlése, elnyújtása vagy elakadása miatt nehezen tudja azt elmondani.

A dadogás jelenségét mindenképpen két részre kell osztani. Az egyik a szó szerinti dadogás, amikor a dadogó szótagokat és hangokat ismétel beszéd közben, a másik pedig, amikor egész szavakat ismétel egymás után dadogásszerűen. A kétféle beszédzavar leginkább abban különbözik egymástól, hogy máshogyan hat a dadogó lelkére és lelki fejlődésére.

A dadogás és a lélek

Általában - vagy legalábbis a pszichológusok szerint - kétféle dadogót lehet elkülöníteni aszerint, hogy dadogásuk hogyan hat lelkükre. Az egyik az, aki visszahúzódóvá válik, kifejezetten irtózik tömeg előtt beszélni, beszéde halk, és minden igyekezetével azon van, hogy dadogását palástolja valahogy. Gyermekkorban ennek súlyos következményei is lehetnek, hiszen vannak gyerekek, akik egész egyszerűen nem szólalnak meg. Ez a némaság pedig akár évekig is eltarthat.

A másik csoport, aki dadogását egy erős, ösztönös szereplési vággyal oldja fel, és hátrányos helyzete kifejezetten exhibicionistává teszi. Szeret szerepelni, élvezi a beszédet, nem zavarja dadogása, könnyen csinál belőle viccet, és éppen emiatt - a laza hozzáállása miatt - nem is dadog észrevehetően.

Milyen gyakori?

A dadogás meglepően gyakori. A felnőtt lakosság közel egy százalékát érinti hazánkban, de az iskoláskor előtti dadogás kiteszi a gyermekek akár öt százalékát is. Az előfordulási arány mintha dadogós családokban nőne, holott az örökletesség vagy a halmozódás nem bizonyított. De érdekes az is, hogy az egypetéjű ikreknél, ha az egyik dadog, akkor szinte teljes bizonyossággal a másik is.

Mi az oka?

A történelem során a dadogást rengeteg okra visszavezették már. Kezdve a nyelv kiszáradásától a szájpadlás rendellenes fejlődésén keresztül, egészen a sátáni származásig. A jelenlegi nézet az, hogy a dadogás valamilyen idegrendszeri zavarra vezethető vissza, melynek nyomán megbomlik a légzés és a hangképzés összhangja.

Vannak olyan kutatók is, akik a dadogást azzal a fiziológiai folyamattal magyarázzák, hogy a dadogót rosszkor érte túl sok stressz. Általában az emberek az őket érő stresszhelyzetre úgy reagálnak, hogy bizonyos célterületekre irányítják a megnövekedett feszültséget - ilyen például a váll, a has, a hát. Ennek eredményeképpen ezekon a területeken keménységet, fájdalmat, kötöttséget, vagy has esetében gyomorbántalmakat éreznek. De vannak olyan gyermekek is, akik a stresszt a hangszalagjaikra irányítják, és a feszültség a hangképzésen csapódik le. Ilyen stresszforrás lehet – és itt most legfőképp a két és nyolc éves kor közötti gyerekekről beszélünk – egy kistestvér születése, az iskolakezdés vagy esetleg a szülők válása.

Ilyenkor a gyerek szervezetében nem történik más, minthogy a hangszalagokat mozgató izmok görcsöt kapnak. Ha azonban ezek az izmok görcsben vannak, akkor a gyereknek erőlködnie kell ahhoz, hogy beszélni tudjon. Ez az erőlködés pedig a külvilág számára nem más, mint a dadogás.

Ha a probléma közvetlenül vagy közvetve téged is érint, itt olvashatsz bővebben a dadogásról.

• kommunikáció
• Életmód